…mikor elindulok itthonról, nem kell már a kabátért nyúlni, hanem csak kilépni az ajtón. Megnyúlnak a napok. Miközben sétálsz, látod ahogy a szirmokat cirógatja a szellő. A friss eső után a fűre pakolgatni a csigákat, hogy ne maradjanak a figyelmetlenek útjában. Üdvözölni és újra megsimogatni a Margitsziget öreg fáit, majd leheveredni és a felhők alakjával csiklandozni a fantáziánkat. A vágott fű illata. A madárkák tánca.
Várom. Nagyon!
Várom. Nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése