On-Off

A múlt hét vasárnap

Végre sütött a nap, amit már olyan régen vártam, vártunk (és többeknek megígértem:)). Ritka mód nem is ült még a lelkemen a vasárnaphoz szorosan hozzátartozó érzés, mikor a hétfő lába már a torkomon van. Elindultam a városba. Erre több okom is volt.

Találkoztam drága Andika barátnőmmel és elmentünk megnézni Sebit és alkotásait a WAMP-on.

Út közben a Ferenciek terén éreztem, hogy valaki matat a hátizsákomban. Gondolkodásra nem pazarolván az időt hátra fordultam és ráordítottam az illetőre: „Elnézéééést!”

Az adrenalin lüktetett az agyamban. Mire ő azt mondta álmatagon, hogy „.. Hát még szívinfarktust kapok…” és topogott egyhelyben.

Nem erre a reakcióra számítva ugyan, de tovább mentem, mert amit még ki tudtam volna hozni a helyzetből, az az hogy megütöm. Ugyanis rendkívüli erőt éreztem magamban... igen, fizikait!:)

És utána jött a nap szép része! Találkoztam Andikával és Sebi alkotásai újra elvarázsoltak! Birtokomba jutottak csatok és meglepetés gyűrű! Meseszépek! Nagyon szépen köszönöm itten is!:)

Így szép lett a nap vége:)