Számos teóriát, koncepciót szülök meg naponta. Ezek létrejöttének sokszor már a motivációja labilis. Így a további része már kimondottan mosolyogtató, általában bizonyos idő elteltével észlelhetőek ezek a turpisságok. Nevezhetjük ezeket az összefüggésekért kiáltó gondolatokat dinamikus tényeknek. Nézzünk pár példát:
Az egyik legszembetűnőbb kis életemben az ébredés mint pillanat, mint folyamat. Lefekvés előtt (mikor például még ébren vagyok) jól eltervezem kellő határozottsággal a másnap minimum reggelét. Miszerint 7kor frissen kiugrom az ágyból, miszerint aki korán kel, az igen(!) - annyi tapasztalásom már van, hogy nem tervezem tovább a napot, mivel ez már messziről egy dinamikus ténynek tűnik -, ez a tény egészen reggel 7ig stabil. Mit stabil? Maga az erő! Amitől isteni lénynek érzem magam, mert képes vagyok rá, meg tudom csinálni! Az a fantasztikus, hogy ezt minden alkalommal elhiszem!:) Nos, reggel 7kor jelennek meg a teóriák:
- hiába kelek fel 7kor, ha még úgyis álmos vagyok, tehát használhatatlan leszek egész nap
- nem tehetem meg magammal, hogy haszontalan legyen a nap
- nem tehetem meg a világgal!
Így születik meg nálam egy dinamikus tény.
Ezt vélhetően otthonról hozom, pontosabban édesapától. Mióta az eszemet tudom, ha apuval indultunk valahova (legyen az a sarki közért vagy egy hetes családi vakáció) nem tudtunk elindulni abban az időpontban ami meg lett beszélve. Meg lett beszélve? Ő maga jelentette ki! Csak a legutóbbi élményemet említeném meg, mikor szüleimmel készültünk a Balatonra. Vasárnap édesapa kihírdette (hosszas megfontolás után) hogy édesanyával legyünk készen a csomagokkal és magunkkal is hétfő reggel 8ra, mert akkor aztán indulunk! Nagyon nem szeretne ránk várni. Ez egy dinamikus tény volt. Mi tudtuk, az érdekes az hogy apu nem is sejtette. Pedig ez kizárólag az ő saját dinamikája:)! Kérem szépen, az indulás valós időpontja: hétfő, délután 4 óra. Mi a dinamikus tény, ha nem ez?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése