Az élet a legszebb puzzle játék, mit valaha láttam. Nem harcolunk a pergő homokórával, az idő nem ellenségünk. Hiszem, mindenki megtalálja a képének utolsó darabkáját is és egy felhőn ülve gyönyörködünk egymás képeiben.
Ez a játék mindig velünk van és ha egy darabkát megtalálunk, azt már nem tudjuk elhagyni. A lehetőség adott, mindenki részt vehet benne. Nap mint nap életünk darabkáit keressük. Van, hogy olyan részre akadunk, ami pont passzol egy már meglévőhöz, micsoda öröm is az. Hogy látjuk az összefüggéseket, hogy bizonyosságot nyerünk. Jó irányba haladunk! Van, hogy olyan részlet tárul elénk, amit nem tudunk egy darabkánk mellé sem odapasszírozni. Nem értjük. Hogy jön ez ide, hiszen nem is az én képemhez illik? Talán valaki másét találtam meg? Hiszen nincs meg előttünk a végső kép, minek a részei után kutatunk. Éreznünk kell, hogy a mi részünk e vagy nem. Lehet, hogy az én képem egyik fontos része, de csak később lesznek meg a mellette lévő darabkák, amik igazolják a helyét.
Nem lehet veszíteni, mindenki addig marad, míg a képe össze nem áll, míg a szivárvány végül színeket nem ad neki.
Ha az emberekből nem veszne el a gyermeki öntudat és erő, nem veszne el a játék öröme és nem válna harccá…
Hát játszunk szépen.
Csak nem Hófehér idézet???? Nem reggelig van?? holnap le is csekkolom, már olyan régen láttam. :)) A gyerekeknek is ki kell kupálódni. :)
VálaszTörlésBizony az!:) Emlékezetből jött, ha esetleg pontosításra szorul, jelezd kérlek!:)
VálaszTörlésez igaz. régen próbáltam teletömni az egyik zsebemet olyan darabokkal, amelyek nem passzoltak sehova. mára elhagytam őket... De hol is???
VálaszTörlésNéha tényleg elfelejtjük, hogy nem harc, hanem játék, de jó, ha emlékeztetnek rá. Köszönöm :)
VálaszTörlésÉs a fércművek puzzle kitűzőjéből indult a gondolat, amit egy tündér készített és egy másikon pedig megláttam! Ez egy olyan képdarab, ami pont mindannyiunk egészéhez szükséges. :)
VálaszTörlés