2010. július 27., kedd

Betolakodó


Aki egy picit is ismer, az tudja jól, hogy alapfelszereltségem része a hipochondria. A környezetemben lévő barátaimnak hála, együtt tudok/tudnak vele élni. De a legutóbbi élmény eléggé megviselt…

Egy hétvégén (szombaton) kullancsot találtam Bosconkban. Már ez is feldúlt… de sehol nem voltam még ahhoz képest, ami vasárnap várt rám. Este zuhanyzásnál észleltem egy kullancsot a lábamban… egy hiszti-rohammal indítottam (3x körbeszaladtam a lakáson – ez hamar megvolt, hiszen 28 nm). Utána mindenféle kontroll nélkül hadonásztam a szemöldökcsipesszel. Ennek az lett a rövidtávú eredménye, hogy sikerült félbeszakítani a betolakodót. Ha azt gondoltam, hogy eddig pánikoltam, akkor ami ezután következett, arra nincs szó. Ekkor este 10 körül járt az idő. Nem tudtam, hol gyűjthettem össze és azt sem, hogy mikor. Először Gabival konzultáltam (aki a csapatban talán a hipochondria doktora). Ő aggódva csak annyit mondott, hogy vigyázzak magamra… Utána felhívtam anyuékat. Mucika csak annyit mondott fegyelmezett nyugalommal (ahogy mindig szokta), hogy feküdjek le aludni és holnap menjek el a körzetihez. Ezek után következett a sorban István barátom, aki nagy túrázó hírében áll. Gondoltam, ő biztosan meg tud nyugtatni. Így is történt. Azt kihangsúlyozta, hogy ne feküdjek le aludni a kullanccsal a lábamban (nem mintha erre alkalmas lett volna a lelki állapotom!), mindenképp szedjem ki teljesen. Jó. Megint hívtam apuékat, mert éreztem, hogy ez egyedül nem fog menni. Útközben Zsut szórakoztattam a történtekkel, aki tartotta bennem a lelket, míg átértem. Apu már a konyhát egy komplett klinikaként berendezve várt. Hosszú volt a műtét. De sikerült! J Egykor már ágyban voltam..

2010. május 11., kedd

Virágzás


Újabb fotó készült. Ugyanennek a fának a virágjait fotóztam már tavaly is.
Szeretem őket!

Sok- sok szeretettel Nektek és köszönöm a türelmeteket!:)

2010. március 20., szombat

2010. március 19., péntek

Tavasz

Igen! Itt van a tavasz! Elmondhatatlanul vártam már! És ma! Ma, amikor mentem a munkába úgy éreztem magamat, mintha a tavasz elém kigurított vörös szőnyegén mennék! Nagyon boldog voltam! Jöjjenek a zöldek, a színek, az illatok!

28.

Pár hete töltöttem be a 28. életévemet. Nem volt jellemzően társa a szülinapoknak az öregedés gondolata, de az utóbbiaknál már megérkezett. Ehhez tennék hozzá egy kis történetet, ami még 27 éves koromban történt:
Kis lakásomban tartózkodtam, amikor csöngettek. Ajtót nyitottam, egy néni állt ott és amint érzékelte, hogy kezdheti a mondókáját már beszélt is. Nézte a papírját, ami valamiféle útmutató lehetett, hogy legyen kerek amit közölni, kérni szeretne.... pénzt. Aztán mikor felnézett a papírjából és meglátott csak annyit mondott:
"Ja! Anya, apa nincs itthon?! Akkor nem is zavarok."

És ezúton is nagyon szépen köszönöm mindenkinek a sok kedves felköszöntést!
Mindenszépetke Mindenkinek! :)

2010. február 28., vasárnap